Év Sportolója interjú - 2.rész

Hamarosan itt az év vége, ideje összegezni a 2012-es esztendő történéseit. Mi, a Tápiószecső FC közössége ezt már megtettük, a főszereplők jelenlétével zajló Évzáró Vacsorán többek között az év legjobb korosztályos labdarúgóit köszöntöttük. A győzteseket honlapunkon igyekszünk bemutatni.

Sorozatunk második részében Németh Istvánnal beszélgettünk, aki az U-15-ös korosztályban nyerte el az Év Sportolója-díjat.

Pisti, először is gratulálunk! Számítottál rá hogy ismét te kapod meg az U15-ös Év Sportolója díjat?

-Köszönöm szépen! Őszintén szólva kicsit meglepett, igaz, az évben sok fontos gólt szereztem, gólpasszok sokaságát osztottam ki, de a tavalyi bajnokcsapatból szinte mindenki rászolgált volna a díjra. Az megint külön öröm számomra, hogy a Mester ismét mellettem döntött. Igaz, ha egy jobb bajnoki szereplés és e díj közt kéne választani, nem lenne kérdés, hogy mit választanék. Mindenesetre még egyszer köszönöm a Mester, és a társak bizalmát!

Mit gondolsz, az edződ miért gondolta úgy, hogy téged illet meg a 2011/2012-es idény legjobbjának járó trófea? Mi az, amiben kiemelkedőt nyújtottál a szezonban?

-Azt gondolom, hogy talán az is közre játszhatott, hogy folyamatosan két csapatban (U15, U17) kellett szerepelnem, és mind a két csapatban próbáltam a maximumra törekedni. Szinte hiánytalanul végeztem el az edzéseket, sőt, ha tudtam, más korosztályokhoz is kijártam edzeni. Az idei évben, szerintem sokat fejlődtem gondolkodásban. Könnyebben átlátom a pályát. Ez talán annak is köszönhető, hogy az U17-ben egy sokkal gyorsabb, izmosabb bajnokságban tudtam játszani.

Bár sokan jobbra számítottak, az U15-ös csapat meglehetősen szerény eredménysort zárt az őszi idényben. Csapatkapitányként hogy látod, mi ennek az oka? Tavasszal mire számíthatunk a csapattól?

-Azt gondolom, ez nagyrészt annak köszönhető, hogy tavaly a két csapat, amiből ez a korosztály összeállt, a megyében szerepelt és a mérkőzések 20-25 perc után már eldőltek. Óriási különbségek vannak ám a megyei és az országos bajnokság közt. Persze a csapatunk alkatilag is hátrányban van, ezáltal fizikálisan le van maradva. Az sem elhanyagolható tényező, hogy mindössze öt játékosunk 98-as születésű. Érkeztek is páran a csapathoz, meg távoztak is… Összetett az ok. Mindenesetre egy sokkal jobb tavaszban bízik mindenki! Úgy gondolom, a 7-8. hely reális lehet.

Ha már szóba hoztad, milyen egyéb különbséget érzékelsz a két bajnokság között? Van-e olyan dolog, aminek hasznát veszed az U15-ben?

-Iramban is van különbség, de a legnagyobb az összecsapásoknál jön ki. U15-ben egy-egy fejpárbajnál így nem okoz gondot, ha az ellenfél velem egymagas. Kissé fura viszont, hogy a két csapat nem ugyanabban a játékrendszerben játszik. Nem edzek az U17-tel, ezért velük nehéz megérteni egymást.

 

Volt-e olyan U15-ös mérkőzés az évben, amire szívesen emlékszel vissza? Miért?

-Szinte az összes bajnoki minden pillanata a szemem előtt van. A REAC elleni, amikor az utolsó percben büntetőt hibáztam, vagy épp a Szolnok elleni, amikor szintén az utolsó percben egy szöglet utáni fejessel szenvedtünk 3-2-es vereséget. Ha a tavaszi szezonra gondolok vissza, akkor a Pilis elleni hazai 3-1-es győzelem volt a legkedvesebb emlék. Gyakorlatilag itt dőlt el, hogy bajnokok leszünk! Ősszel viszont egy vereség maradt meg nagyon bennem. A hatvani csapat látogatott hozzánk a 6. fordulóban. Irányítottunk, ziccereket dolgoztunk ki, és ami a legfájóbb, hogy kihagytuk őket. Az ellenfél ezt megbüntette, a végeredmény egy újabb vereség lett. De a játékunk itt már bizakodásra adott okot!

Középpályás létedre sok gólt szereztél az előző bajnokságban és az idei szezonban is. Kíváncsi vagyok rá, melyik volt számodra idén a legértékesebb és melyik a legszebb gól?

-A legértékesebb gólt a Szigetszentmiklós elleni mérkőzés utolsó utáni percében szereztem. A mérkőzést belső védőként kezdtem, és fokozatosan léptem feljebb, az utolsó 10 percben már csatárként játszottam. Az első kiugrásomnál még mellé lőttem, egy percre rá viszont már a kapuba. Egy olyan meccsen játszottunk döntetlent, ahol simán nyerhettünk volna, kissé csalódás volt az eredmény. A legszebb gólom a már említett pilisi rangadón volt. Igazi "grundos" gól volt. 20-25 méterről egy kényszerítő után, spiccel ellőttem és gól lett belőle. Ez is nagyon megmaradt bennem.

Nyáron két táborban is részt vettél. A Napközis Táborban rangidős voltál, az edzőtábort pedig már negyedik alkalommal végezted el csapatoddal. Véleményed szerint az ilyen jellegű összetartások miben segítik a legjobban egy leendő futballista pályafutását?

-Érdekes dolog volt a Napközis Tábor. Jó volt látni, hogy 'Szecsőn igenis van utánpótlás! Véleményem szerint nagyon sok ügyes utánpótlás palánta van az egyesületnél. Jónak tartom az ilyen programokat, hiszen a nyáron korosztályt váltó játékosok megismerhetik társaikat már a felkészülés előtt, és összekovácsolhatja őket. Az idősebb futballistáktól a fiatalabb is szívesen tanul. Amikor a fiatalabb az idősebbet nézi, motiválhatja az, hogy "Na igen, ide is el lehet jutni!" Ezt a magam példájából jól tudom. Az edzőtábor pedig minden játékos számára egy felejthetetlen élményt jelent! A csapat itt ér igazán össze, itt lesz egy csapat! Egy edzőtáborban, ahogy látod, hogy a társadnak még van ereje, te is még tovább akarod csinálni, és így megtanulsz a másikért küzdeni. Remélem ezt a hagyományt a jövőben is folytatni fogják Tápiószecsőn!

Milyen célt, célokat tűztél ki magad elé a 2013-as évre?

-Tavasszal minél többször szeretném megérezni az U15 csapatban a győzelem ízét, mert ez eddig elmaradt. Az U17-ben pedig továbbra is próbálok játéklehetőséghez jutni. Szeretnék majd magasabb osztályban szerepelni  a 8. osztály elvégzése után. De ez még messze van, a legfontosabb dolog most, hogy jól sikerüljön a felvételim!

Pisti, köszönöm a beszélgetést! Jó pihenést kívánunk neked a téli holtszezonra, a következő idényhez pedig jó egészséget, gólokat és győzelmeket!